A folytatás

Nagyon jó érzés volt, hogy 1 hét eltelte után lazábbak voltak a ruháim. Ez erőt adott a folytatáshoz.
A 600 kalóriás diétát nem szabad sokáig folytatni, mert azzal pont az ellenkezőjét érjük el: megáll a fogyás, mert a szervezet tartalékolni kezd. (Az esetleges félreértések miatt: a 600 kalória 600 kilokalóriát (kcal) jelent, csak így terjedt el a köztudatban a "kiejtése".)
Emelni kell a kalórabevitelt. Nőknél ez az érték 1200 kcal naponta, a férfiak szerencsésebbek, nekik 1500 kcal a megengedett. Ezt célszerű addig tartani, míg a kívánt súlyt el nem érjük. Hetente maximum 0,5 kg fogyás az ideális, ami havonta 2 kg-t jelent. Ne legyünk türelmetlenek, ne akarjunk 2 hónap alatt megszabadulni azoktól a kilóktól, amiket évek alatt gyűjtögettünk. Elvileg annyi idő alatt lehet teljesen megszabadulni a feleslegtől, amennyi idő alatt felhalmoztuk. Persze senki sem erre vágyik, erre való ez a szakemberek által kipróbált program. Az is elhangzott a kórházban, hogy az esetek többségében onnan indul meg először a fogyás, ahova utoljára rakódott. Hát ez nálam nem így volt. A hasamra "gyűjtögettem" utoljára, mégis a legkritikusabb helyről, a csípőmről és fenekemről ment le a leglátványosabban.
Szóval a folytatás:
Míg a kórházban háromszor ettünk egy nap, otthon ötször kell. Így nem leszünk éhesek és a szervezet sem kapcsol tartalékoló üzemmódra, hiszen elhiszi, hogy folyamatosan kap utánpótlást, tehát égethet, nem kell tartalékot képezni. Nem szabad megijedni, ha az egy hét alatt megindult fogyás leáll, esetleg pici vissza is jön. Én egyébként is azt vallom, hogy nemcsak a mérlegnek kell hinni, hanem a ruháknak is. Hiszen ha elkezdjük a mozgást (teljesen mindegy, hogy futunk, kosarazunk, úszunk vagy sétálunk), a zsírégetés mellett izmosodunk is. Az izomszövetek pedig nehezebbek, mint a zsírszövetek. Tehát lehet, hogy a mérleg nem mutat változást, a ruhánk pedig mégis egyre lazább. Ha tartjuk a megfelelő energiabevitelt és mozgunk, akkor újra be fog indulni súlyunk csökkenése.
Én a kórház utáni hét csütörtökén 87,5 kg voltam (majdnem ezzel kezdtem a fogyást, de közben volt a 20. házassági évfordulónk is és ki tud egy étteremben csak kb. 650 kcal-t enni...), viszont következő hétfőn már 40 dekával voltam kevesebb, mint ahogy a kórházból kijöttem. A programnak megfelelően mentek a kilók (dekák) lefelé, egyedül a finnországi utunk alatt torpant meg (rénszarvas pecsenye, pirog...), de csak 30 dkg-t híztam így is. És annak ellenére, hogy augusztusban családi ünnepek is vannak tortával, augusztus 30-án már 5,4 kg-val voltam könnyebb, mint június 30-án. Október 13-án kezdtem egy újabb 600 kalóriás hetet. Megint a kórházi megoldást választottam, de otthon is be lehet tartani, csak ki kell számolni, hogy tényleg 600 legyen a 600, és azért vigyázni kell, nehogy szédülés vagy egyéb probléma legyen.
Ezekkel az adatokkal mentem be október 13-án: súly 81,3 kg (-6,4 kg), BMI 27,5 (-2,2), testzsír százalék 32,6 (-3,2), derék 91 cm (-6 cm!!!!!!). Az egy hét letelte után: súly 78,9 kg. A vérnyomásomra azt mondta Jámbor doktor, hogy egy sportoló is megirigyelhetné: 110/70 ! Azt hiszem mondanom sem kell mit éreztem, mikor a számsor elején nem a nyolcast, hanem a hetest láttam. Karácsonyig a folytatásban egészen 75,5 kg-ig jutottam, ami összesen -12,2 kg. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat sportoltam is, hogy ezt a fogyást elérjem (erről egy másik bejegyzésben írok bővebben). A kilók nem is fejezik ki igazán azt a centiben mérhető változást, amit elértem. A ruhatáram "katasztrófális állapotba" került, az összes kosztümömet félre kellett tennem, nadrágokat, felsőket nem tudtam már felvenni. A "mint tehénen a gatya" kifejezés sokszor elhangzott a tükör előtt. A korábbi szűk 44-es méretből laza 42-es lett. Már tudok olyan boltokban vásárolni magamnak, ahova eddig csak azért jártam, hogy karcsú lányomnak vásároljak. Nem az a célom, hogy olyan vékony legyek, mint ő. Azt gondolom, hogy mindenkinek el kell fogadni a korát, az adottságait, kevesen tudják elfeledtetni (és elfelejteni), hogy szültek. Viszont úgy gondolom, hogy meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni abból ami van. Elsődlegesen az egészségünk miatt, másrészt az önbecsülésünk miatt. Nekem az a célom, hogy a súlyom kb. 72 kg körül tartsam. Így nem kell aggódnom, ha jön egy ünnep, egy nyaralás vagy csak úgy kedvünk tartja "bűnözni". Marad a súlyom 75 kg alatt és pár szigorúbb nap után újra helyreáll a rend.
Arról még nincs tapasztalatom, hogy hogyan lehet hosszútávon megtartani az elért súlyt. Ez még nekem is újdonság lesz. De azért van ez a blog, hogy bíztassuk egymást és megosszuk a megszerzett tapasztalatokat. Én most kicsit súlyosabb vagyok, mint 75,5 kg, mert nekem is volt Karácsony, és egyáltalán nem fogtam vissza magam (én sem vagyok fegyelmezett sajnos), utána ugyan síelni is mentem, de ott meg későn vacsoráztunk amellett, hogy az ebédet sem hagytuk ki...Most 77,5 kg-val kezdem az ismételt fogyást. Ebből a súlyból is látható, hogy ez a visszahízás nem a rettegett "jojo effektus", egyszerűen csak a fegyelmezetlenség eredménye. Azt azért mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy a program nem 1-2-5 hónapra szól, nemcsak arról, hogy leadjuk a felesleget és utána ugyanúgy éljünk és együnk, mint előtte. Ez tulajdonképpen életmódváltás. Nem teljes sanyargatás, de azért bizonyos dolgok ésszerű megváltoztatása.
A következő bejegyzésemben leírom, hogy miket ettem, mikor kijöttem a kórházból. Tervezem azt az általam készített listát is feltölteni ide, amit méricskéléssel állítottam össze, s így nektek már ezt nem kell megtennetek.